László
Mert megtaláltalak
Leszek a szó, mely ajkadon pihen,
éjjelente csend leszek a csendben,
párna mely puha arcod fonja körbe,
s együtt sétálunk majd Álom-völgybe.
Leszek tükör, hogy a bús napokon
is mosoly ragyogjon majd orcádon.
… szobádban halovány lámpafény,
a kihunyhatatlan, örök remény.
Leszek a szótlan perc, a röpke pillanat
melyben nem is oly rég megtaláltalak.
Leszek… csupán…; önmagam leszek,
ki remegve engedi ki ajkain a neved…
éjjelente csend leszek a csendben,
párna mely puha arcod fonja körbe,
s együtt sétálunk majd Álom-völgybe.
Leszek tükör, hogy a bús napokon
is mosoly ragyogjon majd orcádon.
… szobádban halovány lámpafény,
a kihunyhatatlan, örök remény.
Leszek a szótlan perc, a röpke pillanat
melyben nem is oly rég megtaláltalak.
Leszek… csupán…; önmagam leszek,
ki remegve engedi ki ajkain a neved…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése