Tompa Mihály - A kék liliom és a pipacs

Tompa Mihály

A kék liliom és a pipacs

"Csendes éj szállt a világra,

Égen, földön hallgatás van.

Harmatárban megförödtem,

Megförödtem holdsugárban!

Jer leányzó, jer pipacska!

Öltöztess fel dísszel engem:

Testvérem nászünnepélyén

Ékesen kell megjelennem!"

És felel rá a leányzó,

Aki titkos tervben fárad:

"Legszebb vagy te kék ruhádban:

Ah ne vesd le kék ruhádat!"

"Éji fénynél elvesz a kék,

Csillogó piros ruhát hozz!

Jobban illik a piros szín

Nászörömnek víg zajához!"

Éa dult-fult a lány magában:

Ah, mi szépek más virágok!

Hordva kék, fehér, piros mezt...

S én rút hamuszínben járok!

Irigyen néz másra a szem,

Gyönyörködve kellemében:

S csak én érezzem, sirassam

Szomorú megvettetésem?

Jó kékliljom! hasztalan vársz,

Elviszem piros ruhádat...

Legalább egy édes órát,

Díszem árán hadd találjak!

Várt a liljom, hasztalan várt, -

Mások régen elmenének:

Végre hallja milyen gyászos

Vége lőn az ünnepélynek.

Mikor aztán zöld kastélya

Lombos rejtekit bejárja:

Hűlt helye már a pipacsnak,

S véle eltűnt díszruhája.

"Menj, s rabolt díszedben, álnok!

Örömed soká ne légyen":

Mond a liljom és azóta

Megmaradt kék köntösében.

S a pipacs díszes, pirosló

Ruhát hord e pillanattul:

Ah, de dísze oly mulandó...

Reggel nyílik, estig elhull! -