Válóczy Szilvia
Szemben az árral
Tűzvörös egembe
olvadt a lét, megannyi kék színű fellege álomra hajtotta fejét, s a fenyő
illatú, magas erdő bóbitát ringatott a deles szélben. Mézes levegőt lélegzett
tüdőm, és a közeli tó ízét hozta a lég, mely megannyiszor nyugtatta lelkem.
Elhagyott száraz nádasok hangja keltette életre csendbe zárt szavaim. Oly
sóvárgón hurcolva, szívet égető fájdalmat ígért a múlt. De elengedett két kötél
a földemre hullt… Feledni gyáván, mit kell… Szemben az árral nem ér a boldogság.
http://youtu.be/oR1Ti_gnMT4
VálaszTörlés