Szomorúfűz
Virrasztóan lelkemben
...
Csend van. Tele
nyugtalan homállyal.
A pislogó gyertya
fényénél megnyúlnak az árnyak.
Az ablak mögött
lengedeznek a faágak.
A Hold szórja ezüst
fényét. Kíváncsian kukucskál az ablakon.
Mosolyra húzza
száját, de semmit sem lát,
csak az alvók álmát
simogathatja fényével.
A csillagok
mécsesekként sziporkáznak.
Oly közel vannak,
hogy szinte elérhetőek, ha kinyújtjuk kezünket.
A horizonton
fel-felvillanó fények játszanak.
Az éjszakában lenge
szellő motoz.
Tücsökszerenád,
mámoros hársfaillat áramlik a langyos légben.
Az éjszaka rejtelmei
lelkemre kúsznak.
Velem vagy,
virrasztóan lelkemben.
Szemed ragyogó fénye
és mosolyod előttem.
http://youtu.be/aTTfxLJMG6A
VálaszTörlésÓ ,természet! Milyen csodásan tudod leírni!! Nézem a Holdat, szép, de a te szavaiddal szebbnek tűnik.
VálaszTörlésMestere vagy a természet lefestésének:)
Köszönöm szépen kedves Margitka! Örülök, hogy itt vagy és olvasom. Szeretettel ölellek - Füzi
VálaszTörlés