Hollósy Tóth Klára
Júliusi fények…
A víz színén az
elpihent ég
tükrök közt reszket
lelkesen,
a fénynyalábok
fürgén, lengén
lebegnek át a
díszleten.
Visszaszórja a
naplementét
a víz arcának
selymiben,
lázrózsákkal lázítja
csendjét,
míg a víz szépen
elpihen.
Talán fenn a menny
lehet ilyen,
mint ez a fényjáték
amilyen
a vízszínre esve
ferdén…
Ahol
szivárványszíneiben,
remeg a lég és a
végtelen,
oly időtlen, mint egy
festmény…
*
Júliusi alkony
Galambszürke alkony
száll a tájra,
a fény és sötét
között átmenet,
meglesi a mocsári
fűzeket,
lombjainak szél motoz
hajába.
Mintha sellő játszana
egy hárfán.
ébred a hold már,
mosollyal néz szét,
szórva a tájra
varázsos fényét,
finom neszek
tapogatnak árván.
Hangolni kezd a
tücskök karnagya.
az alkony fátyla hull
a világra,
holdzsarát jár
csodáról csodára,
s gyúl az esthajnal
fénylő csillaga.
Lavina indul, hársak
illata,
megjön csendben a langyos
éjszaka.
http://youtu.be/WWYUktNp-6w
VálaszTörlés