Devecseri Gábor
Barlangokban,
hegyeken
Barlangokban, hegyeken
szövődik a szerelem.
Fa tetején, ág hegyén,
lép a lombok szőnyegén.
Minden levél úgy szeretné:
lábát máshová ne vetné;
vagy ha menne is, maradna,
rajtuk ott helyben szaladna.
Meg nem áll, csak messzelibben,
angyaloknál szállva szebben.
Akkor legszebb, mikor tűnik,
nőve fáj és fájva szűnik.
Szárnya színe számtalan.
Hangja tépett hárfahang.
Arca sárga, mint a hold.
Megragadnád - nincs sehol.
szövődik a szerelem.
Fa tetején, ág hegyén,
lép a lombok szőnyegén.
Minden levél úgy szeretné:
lábát máshová ne vetné;
vagy ha menne is, maradna,
rajtuk ott helyben szaladna.
Meg nem áll, csak messzelibben,
angyaloknál szállva szebben.
Akkor legszebb, mikor tűnik,
nőve fáj és fájva szűnik.
Szárnya színe számtalan.
Hangja tépett hárfahang.
Arca sárga, mint a hold.
Megragadnád - nincs sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése