Szomorúfűz
Fényvirág és remény
...
Arany fényvirágok
ragyognak, majd az alkonnyal elhamvadnak, s végtelenbe hullnak.
Magadban állsz, a
távolt kémleli szemed. Szürkülnek a fények, lehull az este – az éj szendereg. A
madárdal is elhalkul, mélyül a csend. Hazatérsz álmaidban, ahol már senki nincs
ébren. Csak az emlékek dalolnak, s az angyalokkal szárnyalsz. Csend honol
körötted , a fájdalmaid, s a gondjaid is elpihennek. A csillagfények, s a Hold koszorút fonnak köréd, átölelik
álmaidat. Széppé, s jóvá lesznek az éjszakai rózsákkal övezett utak, míg végül
ébredsz a hajnali pírral.
Új hidak épülnek a
holnappal, s a remény táncra kel a reggelben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése