2014. június 30., hétfő

Ligeti Éva - Nyár - Július



Ligeti Éva

Nyáridő
Rekkenő melegben szellő ritka vendég,
felhevült földháton vágott fű terítve,
száradó szénába hemperegtünk nemrég…
pajkos nyári napok futottak nyerítve.


Most meg talpam szúrja a megmaradt tarló,
belesajdul lelkem: hogy elszállt az idő…
lám, milyen az ember, emlékében gyarló,
várja, hogy az érzés, tors közül még kinő.



Ligeti Éva
Nyári szerelem

Tűzfészkű nyár tombol,
a bőröm égeti,
míg meleg rátromfol,
Nap lábát megveti.


Aranyat suvickol,
csillog a kezében,
időnként lubickol
tó vízben merészen.


Vágyam nem hűti már,
rongybágyadt érzelem,
a szívem hű, kivár,
csókjaid fércelem.


Ölelés összefűz,
lángol a szerelem,
tűzajkad kibetűz,
elégek… kegyelem!


1 megjegyzés: