Ligeti Éva
Nyáridő
Rekkenő melegben szellő ritka vendég,
felhevült földháton vágott fű terítve,
száradó szénába hemperegtünk nemrég…
pajkos nyári napok futottak nyerítve.
Most meg talpam szúrja a megmaradt tarló,
belesajdul lelkem: hogy elszállt az idő…
lám, milyen az ember, emlékében gyarló,
várja, hogy az érzés, tors közül még kinő.
felhevült földháton vágott fű terítve,
száradó szénába hemperegtünk nemrég…
pajkos nyári napok futottak nyerítve.
Most meg talpam szúrja a megmaradt tarló,
belesajdul lelkem: hogy elszállt az idő…
lám, milyen az ember, emlékében gyarló,
várja, hogy az érzés, tors közül még kinő.
Ligeti Éva
Nyári szerelem
Tűzfészkű nyár tombol,
a bőröm égeti,
míg meleg rátromfol,
Nap lábát megveti.
Aranyat suvickol,
csillog a kezében,
időnként lubickol
tó vízben merészen.
Vágyam nem hűti már,
rongybágyadt érzelem,
a szívem hű, kivár,
csókjaid fércelem.
Ölelés összefűz,
lángol a szerelem,
tűzajkad kibetűz,
elégek… kegyelem!
Tűzfészkű nyár tombol,
a bőröm égeti,
míg meleg rátromfol,
Nap lábát megveti.
Aranyat suvickol,
csillog a kezében,
időnként lubickol
tó vízben merészen.
Vágyam nem hűti már,
rongybágyadt érzelem,
a szívem hű, kivár,
csókjaid fércelem.
Ölelés összefűz,
lángol a szerelem,
tűzajkad kibetűz,
elégek… kegyelem!
http://youtu.be/UQDh0qeJp2o
VálaszTörlés