Horváth István
/Pityu/
Tündér
Álmosan eltűnt a nap.
Majd holnap új erőre kap.
De valami még fénylik,
Ahol jár mindent megszépít.
Mindig közelebb ér.
Ahogy néz, akár egy tündér.
Szivárvány a szemében,
Megbénítja az elmémet.
Hófehér szárnyakon száll,
A teliholdnak alkonyán.
Hozzá érni nem merek.
Amerre jár virág terem.
Felolvaszt mostan mindent,
Amit a jég megbilincselt.
Nem sír tovább az árva.
Lelke lelnek szabad lábra.
Sajnos minden mulandó,
Ez is csak egy álom volt.
Majd holnap új erőre kap.
De valami még fénylik,
Ahol jár mindent megszépít.
Mindig közelebb ér.
Ahogy néz, akár egy tündér.
Szivárvány a szemében,
Megbénítja az elmémet.
Hófehér szárnyakon száll,
A teliholdnak alkonyán.
Hozzá érni nem merek.
Amerre jár virág terem.
Felolvaszt mostan mindent,
Amit a jég megbilincselt.
Nem sír tovább az árva.
Lelke lelnek szabad lábra.
Sajnos minden mulandó,
Ez is csak egy álom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése