2014. június 17., kedd

Ecsedi Éva - Utolsó ölelés



Ecsedi Éva

Utolsó ölelés

Nézz a múltba és meglátod milyen is volt,
amikor még itt voltál velem s a boldogság
életünk meghatározója volt. Milyen is volt,
amikor az esti égen a millió csillagokat
csodáltuk együtt.
A holdban,
egymáshoz bújva gyönyörködtünk,
Csókjaink számolatlanul záporoztak,
szerelmünk, beteljesült vágyaink
lüktető mámorban zúgtak.
Forró leheletével a vad éj befonta testünk,
s mi csak szerettünk, egymáshoz simult a lelkünk....

....azt hittük soha nem felejtünk....

Egyedül maradtam... az éj betakar magányával.
Ott várok rád még a fák alatt, álmodom hogy eljössz,
szád ízét érzem ajkamon. Vágyaim tűzként lobognak ölemben,
egy forró éjszakáért mindenem odaadom.
Hagyom...
utolsó ölelésemmel tested örökre befogadom.

1 megjegyzés: