Szomorúfűz
Szeptember –még nyár
– és már ősz
A nyár nem tart
örökké. Fáj nekem az ősz, mégis nagyon szeretem. Ma ráfordult a naptár
szeptember havára. Még meleg a Balaton vize, még vígan játszadozik a napsugár a
víztükrön. A zöldbe már aranysárga keveredik, s felölti a természet színes
ruháját – őszt ígérve. Már ideköszönget az elmúlás. Az éjszakák már hűvösek, de
a nappalokban finoman cirógat a napsugár. Még az elején lehet valamit ízlelni a
nyárból, a gyönyörű nyári álmokat újraélni. Kóstolgatjuk még a napfény ízét,
mely lágyan simogat, átölel bennünket, bársonyosan cirógat. A nyár illatát
hozza még felénk a szél, de hamarosan álmosan minden pihenni tér. Búcsúcsókot
hint a nyár távolodó alakja után, s elhervadt virágok lepergett szirmaival takarózik
a Föld. Szürkülő fénycsóvákat kerget a szél…Az árnyékok s a fények még
játszanak, de olykor már hűvös csókot lehel ránk, s a szél is
borzongat...Csendes szavakban, fényben, sötétben, füstben, gyümölcsözően,
szürettel mondunk búcsút a nyárnak. Felhőtlen kéken ragyog a természet,
ecsettel őszi színeket kever a nyárutóhoz, ajándékokat oszt színes levelekből.
Búcsúszót őriz a felhőkben. Szívünk bánatos, elmélázik a múlandón. Kezünk már
melegebben összeér, arcunk is homályossá válik. Láthatatlan fonja körénk magát
az ősz. Nyílnak még virágok: a rózsák, az őszirózsák, de már augusztus közepe
óta a földre hullott, elsárgult, megfáradt faleveleket sodor a feltámadó szél.
A költöző madarak is útra kelnek. Harmatosak a reggelek, sápadtabbak,
halványabbak a napsugarak. Őszi ízek, őszi színek, színes lombokra ködfátyol
borul párásan. A falevelek csalóka zöldek, elhalt levelek színes varázsa lepi
az utak mentét, a kerteket, a mezőt, rétet, erdőt. A szél is szeptember-szagú:
őszt áraszt a föld. Az árnyékok megnyúlnak. Méz-illat, érett gyümölcsillat,
szőlő-íz, szőlőfürtös hónap. Erdei sétáinkon lassan már gyűjthetjük a
csipkebogyót és a galagonyát.
Mabon ünnepe:
szeptember 21, az őszi napéjegyenlőség, a Földanya tisztelete, a pogány
hitvilágban az év utolsó ünnepe. A vízpartokat a szeptemberi délután aranyló
fénybe öltözteti. A hűvös érintésű szél hullámfodrokat rajzol a víztükörre.
A vízbe hajló
szomorúfűzek síróan suttognak, lengedeznek a szélben. Hajkoronáik sárgállnak.
A levegőben
gyöngyházfényű ökörnyál áttetsző fonala úszik selymesen. A színek ezer színű
varázsa fonja át a természetet, az égboltot. A tücskök, a bogarak már egyre
halkabban ciripelnek a bokrok tövén, vagy már elnémulnak ablakaink alatt.
Homályból bújik a nap, a kihunyó, szeptemberi égre. Míg az árnyakat
szerteszórja, lemossa a ragyogó fényeket. Nyugodt az ég. A csillagok és a hold
fénylik a horizonton.
A legtöbb gyereknek a
nyár csoda volt, de szeptemberrel újabb tanítási év kezdődik. A kicsi elsősök
várják a védelmet, a csodát! Egy újabb év, tanárok sora, csupa új ismeretség,
új rejtelmek, tantárgyak. Az apró kis iskolások megszeppenve várják ezeket a
csodákat. Kezdődik a tanítás!
A szeptember, mint
gondoskodó anya, sokszínű puha, bársonytakarójával oltalmazón betakar
bennünket. A villanásba zárt idő mélykék hűvösében megérkezett szeptember.
*
Szüreti dal zeng a
szőlők felől
Érett gyümölcsöket
gyűjt a gazda keze
Táncolnak a darazsak
az illatok fölött
Dalol az ősz a kertek
fái között
Ragyog az őszi nap,
felhőt szaggat
Őszi szél lengeti a
fákat, bokrokat
Kezdetét véve a
csendes elmúlásnak
