Móra Ferenc
A jó orvosság
Beteg volt a
kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni nem tudott.
- Bizony, vérszegény
ez a kislány - veregette meg a doktor bácsi Panka sápadt képét. - No, de majd
segítek ezen a városi kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság, csak reggelire
rigófütty, ebédre tücsökhegedülés, vacsorára meg kolompszó.
Nagyot néztem az
orvos szavaira - de aztán megértettem. Szedtük-vettük a sátorfánkat, s másnap
már kint voltunk a pusztán. Sárgarigók köszöntöttek bennünket, mikor harmatos
hajnalon megállott kocsink a fehér tanya előtt. S uramfia, Pankának az volt az
első szava, ahogy beugrott az eresz alá:
- Jaj, apuskám,
odaadnám a törött lábú babámat egy pohár friss tejért.
No, a Bimbó tehénnek
még a baba sem kellett, mégis adott friss tejet. Nem is egy pohárral, hanem
kettővel, örömömben visszafütyültem a sárgarigónak:
- Áldja meg az isten
azt a tudós doktor bácsit! Már látom, hogy használ az orvossága. Hát még ha a
tücsökmuzsika megszólal ebédre!
Azért persze egy
kicsit messzebb kellett menni. Aranyos búzaföldeken, árnyas gyümölcsösökön,
vadvirágos réteken keresztül. Messziről hallottam, hogy milliom tücsök pengeti
a hegedűjét a tiszteletünkre:
- Ki-ri, ki-ri,
ki-ri?
Ki ri? Hát bizony
Panka volt az, aki majd ríva fakadt már az éhségtől. Én ugyan nemigen tudtam
enni az örömtől, de ő megfelelt az én részemnek is.
Öreg diófák
árnyékában hevertük keresztül a délutánt, s hazafelé kolompolt a csorda, mikor
a pázsiton nekiültünk a vacsorának. Biz az csak húsos szalonna volt meg friss
túró. De olyan jóízűen evett belőle Panka, hogy öröm volt nézni.
Két hét se telt bele,
piros lett a kislányom arca, mint a rózsa. Azóta minden sápadt városi gyereknek
merem ezt az orvosságot ajánlani: reggelire rigófütty, ebédre tücsökhegedülés,
vacsorára kolompszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése