Nagy Caba /Gyémánt/ - Fények

Nagy Csaba /Gyémánt/

Fények

Még mosolyt ír
az arcra
a nyárvégi
égi tisztakék illat,
még reményt súg
a tűzzel
ötvöződött szó.

Még fény szűrődik
a fehérben szálló,
szeptemberi
bárány-felhők közül.

Ha csend az,
mi bennem ül,
még dobban a szív,
s szívben dobban
az átfestett ősz.

Te most is eljössz
a gond-rengeteg
erdőnek mélyéről,
s olyan szép kint.

Aggodalmad
terjedelmes kertje
még
őszi rózsákat nyit.