Szuhanics Albert - Szeptemberi nyárutó; Szeptember közepén;

Szuhanics Albert

Szeptemberi nyárutó

Szeptember közepén

Szeptember közepén a nyár
még itt van, érezni ízét.
S valami szomorú magány
nyomja az ember bús szívét.

Napsugár mosolyog reád,
mint örök időfoglalat.
Ám benne igazgyöngy gyanánt
merengő álmok alszanak.

Gyöngyházfény-mosoly illanó,
az ősz még titkos sejtelem.
Tüzes táltosként vágtató,
telivér nyár már nincs jelen...

Hűs fuvallat, új érzemény,
még zsenge, mint friss lehelet.
Köldökzsinór rőt kés hegyén,
ősz a ma született gyermek.

Szeptember közepén nem sír,
ki álmokat temetne el.
Lelkünk sebére ősz az ír,
ha már a nyárnak menni kell...