Hollósy Tóth Klára
Szeptember van
Szeptemberül…
Bontja sátrát a nyár,
az ősz meglegyint,
pacsirták füttyel
búcsúznak a réten,
ahogy elköszönni
szokott rendszerint
minden ami szép,
csukódik az Éden.
Eltöpreng magán,
harcol még, széttekint,
míg a hold lassan
előjön az égen,
aludni készül a természet megint,
a nyár álma száll a
lehűlő éjen.
A láthatár alja fény,
aranykarát,
rozsdát szikráz, a
gyér napsugarát
ringatja a tölgy
aranybarna lombja.
Lassan dobolni kezd
az ősz esője,
pókhálószálakkal a
fény beszőve,
a széna illatát az
égbe szórja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése