Jóni Barna - Bolond szél ...

Jóni Barna

Bolond szél …

Még ő is úgy mondta, és súgta azt nekem,
ahogy lágyan cirógatott, s ölelt szerelmesen…
Borzolta üstököm, ingem alá is bebújt
hűvösen csókolt, majd csendben meglapult,
Ő volt, az a bolondos déli szél...

Aztán hirtelen, felkelt mérgesen.
Dúlt- fúlt, meg nem érthetem,
hogy miért lett oly zavart?...
Tépett, és csavart, mindent felkavart
viharrá így vált ma, ő a bolond szél...

Végül nap sütött, fénye átszökött
felhők erdején, nevetett felém,
kedvem is vidult, ahogy kivirult…
Szebb lett az idő, és ő akkor jött elő
a lánnyá szelídült, szeleburdi szellő...

Most altatót zenél, csak nekem beszél,
vall szerelmesen, csupa érzelem.
Suttog, úgy dalol, ölembe hajol
sírja el baját, hogy csak engem... nahát,
mit nem súg nekem, ez a huncut szél!