2014. augusztus 27., szerda

Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/ - Levegőt!



Tóth Edit Magdolna /Edafelicia/

Levegőt!

Csendben ülsz és nézel.
Miért jöttél?- kérdezi szemem.
Nem szólsz, csak nézel rám.
Fejed fölött, a szemközti falon, a képem.
Magamnak, rólam.
Lányalak-én, hosszú hajjal, lehajtott fejjel, lelép.
Előtte ölelve volt, s visszanéz a nem látható, otthagyottra.
Reád? Nem,- csak gondolom.
Lélegzem, nyelek, kevés a levegőm.


Adj oxigént! Fuldoklom!


Te csak ülsz és nézel.
Nem tudhatod, hogy milyen gondolatok cikáznak fejemben, de érzed feléd áramló érzékeim,
érzékeid találkozását, nyakadon megfeszülve lüktet egy ér. Nézem, és beleremegek.
Olvasni akarsz szemeimből, belelátni fejembe, részese lenni elmém nyugtalanságának.
Én csak nézlek, hol téged, hol a képem, s fejemben a keleti bölcs sugároz, elképzelhetetlenül
gyönyörűt, álmodok, lüktetve rajtad, érzem óvatos mozdulatod, mely himnuszt játszva, tágítva
járja útját, karod szorítása leenged, szemed kérdez, szemem válaszol, gyöngyök patakja nyakam ívén, egy szem az öledbe hullik.
Istenem, adj levegőt!


Csendben ülsz és nézel.
Kérlek, adj levegőt!

1 megjegyzés: