Lyza
Magány
Nyugtalan éjszakákon
mindig arra gondolok
mi lesz velem, na mi lesz
ha majd egyszer meghalok?
Már nem változik semmi,
talán jobb lesz odalent,
mert a fakoporsóban
a zajt felváltja a csend!
Elszáll a földi élet,
megszűnik a gyötrelem,
nem kínozza a szívem,
sem bánat sem szerelem!
A magány nem hagy nyugton,
síromba is elkísér,
szorosan fogja testem
rideg szeme végig mér!
Így mindegy, hogyha élek,
mindegy hogyha meghalok,
míg a magány itt marad,
boldog addig nem vagyok!
mindig arra gondolok
mi lesz velem, na mi lesz
ha majd egyszer meghalok?
Már nem változik semmi,
talán jobb lesz odalent,
mert a fakoporsóban
a zajt felváltja a csend!
Elszáll a földi élet,
megszűnik a gyötrelem,
nem kínozza a szívem,
sem bánat sem szerelem!
A magány nem hagy nyugton,
síromba is elkísér,
szorosan fogja testem
rideg szeme végig mér!
Így mindegy, hogyha élek,
mindegy hogyha meghalok,
míg a magány itt marad,
boldog addig nem vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése