Kováts Péter /Skorpió/ - Csendélet reggel

Kováts Péter /Skorpió/

Csendélet reggel 

Porba irt rajzot a szél.
Éj gyönyörét irigy hajnal,
lopva elviszi messze.

Bántja szemem ez a fény.
Testednek illata bársony,
itt mereng még a kezemben.

Gyűrt lepedőd, még őrzi nyomát,
a bársonyos éji sikolynak,
éjszaka kedves árnyai még,
félve a fénytől, itt sorakoznak.

Éberen őriztem álmaidat.
S kábultan néztem tegnapomat,
hogy suhan át a mába.

Mondtam volna szép szavakat,
mert oly sok kedves, jó gondolat,
itt szorong még a fejemben.
Kegyetlen ez a reggeli nap.

Elcsábít, elragad tőlem,
s én dermedten várom a pillanatot,
hogy szép alakod újra öleljem.

Paplan alól lesem titkaidat.
Rúzs, kölni, pár kis mozdulat,
Ahogy készülsz a kinti világra.

Már nem vagy itt, csak testedet látom.
Gondolatid már messzire járnak,
sok idő, míg végére érsz dolgaid sorának.

Tegnapi csókod még többet ér annál,
Mit kedvesen ígértél mára.
Nélküled nem jó, kidob az ágy,
hát, felkelek végre-valahára.