Millei Lajos
Csak szó vagyok!
Ha kőszikla lennék,
mázsás
magánnyal mutatnám másnak
rideg valóm keménységét,
s amíg a mélyemre ásnak,
szilánkok szórnák reményét,
a hitetlen elmúlásnak.
Ha tenger lennék, hullámok
hátán hömpölyögne léptem,
hogy hirdesse fennen nektek,
nem csak lent a mélyben éltem,
s vágyaim, ha felkerültek,
az csak a sors, és nem érdem.
Ha vihar lennék, száguldó
szellemem szaladna térben,
hogy értsétek, fontos lehet
egyszer, hogy idáig értem,
s konokságom egyet tehet:
fennhangon meghalhat értem.
De, csak szó vagyok. Ölelve
ölöm ősöm ellenségét,
ki velem tart, álljon itt fel.
Sírva kell a szó szentségét
vinni az úton. Vak hittel.
Akkor érted meg szépségét.
magánnyal mutatnám másnak
rideg valóm keménységét,
s amíg a mélyemre ásnak,
szilánkok szórnák reményét,
a hitetlen elmúlásnak.
Ha tenger lennék, hullámok
hátán hömpölyögne léptem,
hogy hirdesse fennen nektek,
nem csak lent a mélyben éltem,
s vágyaim, ha felkerültek,
az csak a sors, és nem érdem.
Ha vihar lennék, száguldó
szellemem szaladna térben,
hogy értsétek, fontos lehet
egyszer, hogy idáig értem,
s konokságom egyet tehet:
fennhangon meghalhat értem.
De, csak szó vagyok. Ölelve
ölöm ősöm ellenségét,
ki velem tart, álljon itt fel.
Sírva kell a szó szentségét
vinni az úton. Vak hittel.
Akkor érted meg szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése