Turza Sándor
Nem elég egy élet
Az elfáradt földi test anyjához visszatérve,
elszabadul a lélek egy másik test üdvözlésére.
Pihen, vár, egy testben új létet kap.
Fiatal vagyok még én is, tegnap születtem,
érted nyújtom karomat, régi csókok íze
csiklandozza meg a mostani ajkakat,
élni kezd bennünk néhány múltbéli pillanat.
Kimondatlan vágyszavak helyett
a két boldog test egymásnak szép órákat ad,
e közben a lelkek egymáshoz simulva
újra lángra kapnak.
Nem elég egy élet,
még a föld föld, míg fényt ad a nap,
míg a lélekben az elmében gondolat fakad
hagyd, hogy karomban tartsalak.
Maradok, míg fű serken, míg patak halad,
míg fecskék cikáznak a fénylő nap alatt.
Maradok, míg valahol élet fakad,
leszek egysejtű érted tengervíz alatt.
Ott leszek veled, mikor csöndessé fagynak
a tengerek, mikor csak a szél mozgatja
a föld kérgén az életet.
Fagyott kőszikla leszek, hogy megsimogathasd
szellőként a testemet.
Egy élet nem elég,
forrong a föld, robbanni kész, már nem
születsz újjá, s én nem születek,
valahol a semmiben keringünk majd,
mint porszemek.
Egy élet nem elég, akkor is ott leszek veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése