Váci Mihály - A magasból

Váci Mihály

A magasból

Hová tűnik arcod? - A messzeség
a fáradtság pora már eltakarja,
felhő fedi, szétszórja tiszta ég,
szivárványba tűnik és hóviharba.

Robban, dobog, vergődik a motor,
erölködése átjár, megremegtet.
Ilyen ver engem is, ilyen pokol,
ágyúzva fel a fényes meredeknek.

Félelmetes rálelni e rokon
ütemre itt is: - terjedő tünet
a Mindenségben: - a csillagokon
ágyú-, motor-, szívverés-sortüzek.

Magasan, vagy csak nagyon messze Tőled?
- dallamtalan, robajló út szakít
mindattól, ami áld vagy meggyötörhet.
Látok még sírni értem valakit?

Édesvizü folyókkal rajzolom
a Föld arcára ezüst nevedet.
Amerre szállok - lenn a fájdalom
ragyog alattam, mint a tengerek.