2014. augusztus 27., szerda

Szomorúfűz - A csend puha hangjai



Szomorúfűz

A csend puha hangjai



Arcomon fájdalom,
Vergődöm utamon
Életem törvényei,
Elveszett mosolyom,
Elgurult gyöngyeim
Karcolják szívemet
*
Hunyt szempillák mögött vonulnak az emlékek. Zokogó szélben jajgatnak a fák. Átvészelve a nagy zivatarokat, - élek tovább.
Szemed fényét őrzöm szívemben. Emlékszem lépteidre, ahogy a fény Rád szitált.
Egyedül maradtam a nagy végtelenben. Most árván, magányosan járom utam, bolyongok és látom, mikor lehull a csillag a horizontról.
Búcsú nélkül indultál el, hogy örök utadra kelj. Kiskutyánk volt csak Veled. Vágyaid és reményeid elhagytak és a bánat font körül. Mély álom vizén ringat a szél. Harmatban lépked a hajnal. Mosolyodat keresem, szemed bársonyát. Karod ölelését, ahogy féltőn vigyáztál, óvtál. Emléked velem, tovább él bennem minden pillanat, mely köszönt és a kelő Nap felé int Neked és nekem.

2 megjegyzés: