Szomorúfűz
A csend puha hangjai
Arcomon fájdalom,
Vergődöm utamon
Életem törvényei,
Elveszett mosolyom,
Elgurult gyöngyeim
Karcolják szívemet
*
Hunyt szempillák
mögött vonulnak az emlékek. Zokogó szélben jajgatnak a fák. Átvészelve a nagy
zivatarokat, - élek tovább.
Szemed fényét őrzöm
szívemben. Emlékszem lépteidre, ahogy a fény Rád szitált.
Egyedül maradtam a
nagy végtelenben. Most árván, magányosan járom utam, bolyongok és látom, mikor
lehull a csillag a horizontról.
Búcsú nélkül indultál
el, hogy örök utadra kelj. Kiskutyánk volt csak Veled. Vágyaid és reményeid
elhagytak és a bánat font körül. Mély álom vizén ringat a szél. Harmatban
lépked a hajnal. Mosolyodat keresem, szemed bársonyát. Karod ölelését, ahogy
féltőn vigyáztál, óvtál. Emléked velem, tovább él bennem minden pillanat, mely
köszönt és a kelő Nap felé int Neked és nekem.
https://m.youtube.com/watch?v=Dy02uacASdU
VálaszTörléshttp://youtu.be/Dy02uacASdU
VálaszTörlés