Kópis Eta
Boldogság
Boldogtalanságom ide
hoztam eléd.
Tokaj, Te a lelkemnek
bírája lettél.
Fájdalmam ölelésedbe
menekülve,
szelíd nyugalmadba
belemerült.
Páromra találtam a
házaid között.
Szerelmet leheltek a
nyári éjszakák.
Kék ég vízében
lubickoló csillagok,
fejünkre szórták a
csókjaik halmazát.
A parkban szövődött
lázas szerelembe
roskadt bele lelkem
fénylő két szemedbe.
Újabb és újabb csókot
lopott az ajkunk,
hittük és reméltük
soha meg nem halunk.
Boldogtalanságom
boldogsággá érett.
Nyári szenvedélyünk
forrón lángolt, égett.
Egymásnak szenteltünk
minden jót és szépet.
Örökre elmentél ….,
Őrizem emléked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése