Ficzura Ferenc - Most már tudom, hol a helyem

Ficzura Ferenc

Most már tudom, hol a helyem 

Tavaszszellő, perzselő nyár
s őszirózsa minden leány.
Vonz a keblük még száz évig;
hol a mennybe, hol az égig.

Bársonypuha sziromkelme,
harmatcseppek mázas teste,
csábít, illó illatágya;
nincsen szebb, se jobb őnála.

Tavaszkacaj, viharos nyár,
őszgyönyörű az én babám,
hol csak lélek, vagy csak egy test,
lidércfénnyel látomást fest.

Szellőbársony, rózsa bája,
viharkacaj, mosolyláva,
lélekgyönyör sziromágyán
jobb, szebb nincsen e csodánál.

Valós álom, szép látomás,
minden perckorty egy áldomás,
fészke meleg, puha selyem,
most már tudom, hol a helyem.