.kaktusz
Szeptember – a nyár
elmúlása
A nyárnak,
a forró napfény imádójának
olyan lehet a szeptember,
mint az egyszerelmű embernek
a kedves tegnapi elvesztése:
még itt vannak
a ráemlékeztető nyomok,
még virul a virág a vázában,
még a fülben
a kedves hangja benne van
a mosolya, becsukott szemmel,
mintha élne, úgy látható,
még fáj nagyon,
még nem gyógyított
az idő a seben...
hiába,
hogy az eszével tudja,
a szeptember sok szépet hozhat,
de mondhatnak neki bármit,
az a nyári forróság
az ősznek utánozhatatlan...
e hónap van a legközelebb
a nyár elmúlásához,
és legtávolabb
a következő megszületésétől,
s hogy egyszer megérkezik,
nem vigasz az sem, úgy tűnik,
az már egy másik élet...
a nyár imádója
elvesztett kedvesét siratja,
de, aki az ősz rajongója,
az örül annak,
hogy végre, oly sok nélkülözés után
teljes pompájában
megérkezett a hőn várt..
a forró napfény imádójának
olyan lehet a szeptember,
mint az egyszerelmű embernek
a kedves tegnapi elvesztése:
még itt vannak
a ráemlékeztető nyomok,
még virul a virág a vázában,
még a fülben
a kedves hangja benne van
a mosolya, becsukott szemmel,
mintha élne, úgy látható,
még fáj nagyon,
még nem gyógyított
az idő a seben...
hiába,
hogy az eszével tudja,
a szeptember sok szépet hozhat,
de mondhatnak neki bármit,
az a nyári forróság
az ősznek utánozhatatlan...
e hónap van a legközelebb
a nyár elmúlásához,
és legtávolabb
a következő megszületésétől,
s hogy egyszer megérkezik,
nem vigasz az sem, úgy tűnik,
az már egy másik élet...
a nyár imádója
elvesztett kedvesét siratja,
de, aki az ősz rajongója,
az örül annak,
hogy végre, oly sok nélkülözés után
teljes pompájában
megérkezett a hőn várt..
2014. augusztus 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése