Kandrács Róza - Kék nefelejcs

Kandrács Róza

Kék nefelejcs

Nem kért tőlem semmit,
utolsó dalában,
Tegyek nefelejcset,
a sír fejfájára.
Eltemették régen,
nélkülem ment messze.
Hol emberi létnek,
már nincsen értelme.
Lelke mindig itt jár,
várja a virágot.
Nem ígértem neki,
meg nem is próbálom.
Elhagyott e földön,
menjen hát örökre.
Minek néki virág,
ha ő ezt meg tette.
Fájdalom a lelkem,
össze törte tépte.
Hogyan kérhet,
érte virágot cserébe.
Késő felismerés,
késő volt a bánat.
Azt hitte, hogy néki,
minden megbocsátat.
Elhervadt a virág,
elszárad a lelke.
Mert nem talál ,
nyugtot ,gyógyírt ,
a tettére.
Menj kergesd az álmot,
mint éltedben tetted.
De a szívem végre,
hadd, hogy megpihenjen