Pataki Glica - Elérkezett szeptember

Pataki Glica

A fenyves erdőn fúj a szél  /részlet/

Szép emlékei vannak erről a rétről. szeptemberben itt is nyílik encián. A rét aljában, észak felé teszi a lépteit, a fenyves erdőn ballag csendesen. Mindenütt emlékek villannak föl a lelki szemei előtt. Szarvasokat látott itt, átváltani a reggeli órákban, hónapokkal ez előtt. A muflonok is fölforgatják a tűleveleket. Kész rumlit hagynak maguk után. Egy hatalmas bagoly suhogtatja szárnyait,

*

Festői színekkel érkezett az ősz, minden perccel közelebb a vadkörtefa leveleihez. Pingálta, csiklandozta, végül ünneplőbe öltöztette. Elragadóan szép lett a szomszédos tölgy és amott a távolban a bükkfák. Az amerikai diófa oly ragyogó ruhát öltött magára, mintha egy ékszerész készítette volna, színaranyból. szeptemberben föl zengett egy utolsót az erdők rejteke, bőgtek a bikák, és összecsattantak a gímszarvasok agancsai. A színes erdők apraja-nagyja készült a télre. Pontosan tudják a dolgukat, a szerint is cselekednek. Az encián lassan magba vált és lila szőnyeget terített az őszi kikerics. Ezzel véget ért az idei virágnyílás, erdőkön-mezőkön. Ők mindent megtettek, hogy jövő tavasszal ismét találkozzunk.

 /A jégmadár tudta – részlet/

*

Elérkezett a szeptember, magával hozta a hűvös éjszakákat. A déli órákban fölmelegedett levegőben, a fák lombkoronái közt fürge elevenséggel száll az Atalanta lepke a tűzpiros sávjaival. (A pikkelyek elrendeződéséből keletkezik rajzolat, ami a szárny fonák oldalán épp oly díszes, mint a színén. Az ellenséggel vívott küzdelemben másik hatásos fegyverük a szemfolt rajzolata.)
A meleg áramlattal, majd ők is délre költöznek, mint énekes madaraink.
A májusi viszontlátás reményében gondolatban elköszönök ezektől a Csapodár lepkéktől, és jó utat kívánok Nékik.

/Csapodár lepkék, pillangók – részlet/