2015. január 16., péntek

Ódor György - Jégmikulás



Ódor György

Jégmikulás 

Fehér föld, fojtó köd, a látóhatár
a téli világ gonoszabbik bája.
Lassan, lehajtott fejjel bandukolok
a nagy szürke, vak ablakba kitárva.


Jégcsap a fákon, álló idő alatt.
Nincs szó e kecses mozdulatlanságra,
de felébredt valaki a bokorban,
megzörrent dermesztőn hideg ágya.


Csodáltam. Fehéredő szakállára
ikertestvérként ráfagyott a pára.
Álmos szemekkel nézett rám, szelíden,


mint meleg dunna alatt gyermek álma,
arra gondoltam, őt most hazaviszem,
meghívom egy forró mézesteára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése