Berze Tünde
Álmok ösvényén
Elrejtelek a világ
zaja elől,
titkos, szép szeretőm
légy,
menekülés haldokló
létemből,
kis varázslat sötét
éj idején.
Fogd meg gyenge
kezem,
oly keskeny az út
alattam,
szédületben egyedül
élek,
társtalanságban
Teliholddal.
Nyugtalan lelkemben
hangod,
vad szél tépte lombok
zúgása,
lázas testem tajtékos
folyó,
s hozzád szalad háborogva.
Féktelen tomboló
vihart szültél,
forgó szele magával
ragadva,
szívedig emelt, majd
elejtett,
összetört tagjaim
szétdobálva.
Lassuló szívverésem
hallgatom,
csendes zajod bennem
maradt,
halkul majd egyszer
hiányod,
szenderült szerelmem,
elfáradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése