Csoóri Sándor
Tavasz! Tavasz!
Fecske jön
s átszáll szétnyitott
ujjaim között.
Nyomában könnyű
felhők sikladoznak.
Tavasz! Tavasz!
Ma már a sikongó
köszörűkövek
és a disznóölő kések
is köszöntik.
Köszönöm, én is jól
vagyok.
Az akácfáimon
fehér ruhás angyalok
ülnek
s valaki olyan
hóhérokról mesél nekik,
akik az én ablakom
előtt is elsétáltak.
Istenem, hol van már
az a délelőtt!
Hol van már az az
este!
A gyászoló özvegyek
azóta
halkan suhanó autóval
járkálnak át a
túlvilágra.
Tavasz! Tavasz!
Virágnövesztő
évszakom!
Azt mondják: neked
még vannak
kihantolható
halottaid.
Szépek, hosszúak, átlátszóak.
Én hiszek neked, de
várd meg azt a húsvétot,
amikor könnyű
felhőkbe
vagy tűzbe
öltöztetheted őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése