DPanka
Lenget a szél
Mi más volnék az
ősfenyők mélyén,
árvaleányhaj, mit lenget még szél,
ha csillogó eső gurul fején,
leszálló ködben ármány a fehér.
Reggel, mint száradó hajnali pír,
ébredő réten az idő idill.
Míg fenyők levelén izzik a zöld.
Lennék örök, ha majd elnyel a föld.
Bár volnék olyan nap, felleg tükrén,
mely nem rejtőzik el éj kék ölén.
A felhőn születne egy tündéri lény,
fáradt Hold tetején északi fény.
Mi más volnék az ősfenyők mélyén,
árva leány, kit majd felkap a szél...
árvaleányhaj, mit lenget még szél,
ha csillogó eső gurul fején,
leszálló ködben ármány a fehér.
Reggel, mint száradó hajnali pír,
ébredő réten az idő idill.
Míg fenyők levelén izzik a zöld.
Lennék örök, ha majd elnyel a föld.
Bár volnék olyan nap, felleg tükrén,
mely nem rejtőzik el éj kék ölén.
A felhőn születne egy tündéri lény,
fáradt Hold tetején északi fény.
Mi más volnék az ősfenyők mélyén,
árva leány, kit majd felkap a szél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése