Hollósy Tóth Klára - József Attila

Hollósi Tóth Klára

József Attila

Már réges- rég rájöttem én,
kétéltű vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

- József Attila -

Már régesrégen tudom én,

nemhogy béka, semmi se vagyok,

ez a rövidke kis költemény

azt mondja el, nagyok a bajok.

Nincsenek rendes emberek,

vagy csak én nem ismerek ilyet,

e kijelentés kőkemény,

de tudod te is és elhiszed.

Az ember hitvány egoista,

nem érdekli sose a másik,

legyen hívő, vagy ateista,

lelkében irigység tanyázik.

Sajnálom, de nem értem meg,

egyszerűen furcsa ez nekem,

azt képzelik, ők a szentek,

mindenki más kész veszedelem.

*

E gyönyörű világban

„ Szeretném felverni lelkem dalával

…a világot!”

- József Attila -

Hogy halljanak, lássanak, vigasztalódjanak

kiknek elment az élettől a kedvük,

boldogok lehessenek, szeretni tudjanak,

mosolyogjon, ne zokogjon a lelkük!

Ha mondanák, szeretlek, melletted állok,

tán lassabban forogna e nagy kerék,

ha őszinte lenne az ember, nem álnok,

nem reszketne tétlenül a remény.

Az ember sokáig bekötött szemmel ül,

vár tétlenül, majd pattanásig feszül,

mikor rákövül a mindennapi gond.

Legyen mindenki otthon e hazában,

e dalommal felvert gyönyörű világban,

oly egyformán, mint az erdőben a falomb!