Pásztor Piroska - Szemtől szembe

Pásztor Piroska

Szemtől szembe

Hamvad az élet,
a gyertya fénye
lustán imbolyog,
nem fon körém a csend
puha álmokat,
sunyin szökik mögém
az alkonyat.
Ó, te álnok, jöjj
csak szemtől szembe,
bár a szőlőfürtös ősznek vége,
és közelít a csipkeverő dér,
ha azt hiszed, hogy félek,
tévedsz,
hiszen nincs miért,
bár itt-ott foltos
e lélek,
kimosni nem akarom,
elférnek rajta apró foltjaim,
ajándékként élem napjaim.
Hát ne ólálkodj,
lépj elém!
A kesztyűt felveszem,
de ha kérhetem,
dobd el a kaszát,
mindenki védje
a saját igazát.