Gligorics Teréz
Szürke világ
Hideg esőt csapkod a
szél,
Kukoricát hord sok
szekér.
Díszruhát ölt fa és
bokor,
Az erdő arany
levélcsokor.
Nincs napsütés,
szürke az ég,
Mint távozó vonatkerék...
Csupasz fákon szürke
madár,
Fák tetején szürke
halál.
Hallgatom a
madarakat,
Nóta bennük mindig
akad...
Messze délen, ott a
meleg,
Útrakel a madár sereg.
Kiürült a
fecskefészek,
A vadlibák is
útrakészek,
Borulj le, te szürke
élet,
hisz a világ szürkeség
lett…
Ami még belőlük
maradt,
Vadkacsák, a felhők
alatt
Tűnnek el a
messzeségben,
Nem maradnak itt, a
télben...
Egy fűzfa áll
szomorúan,
Díszes arany
koszorúban
S amikor a szél
meglebben,
Arany levél hull
szívemben…
Kiszáradt a fű, a
virág,
Sivatag az egész világ,
Az utolsó levél
lehullt,
A mókus is oduba
bújt.
S mikor remélni sem
merem,
Egy hajnalon csoda
terem,
Fehérlik a szürke
világ,
S ablakomban a
jégvirág…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése