Nemes Nagy Ágnes
A tó
Van valahol,
van valahol,
valami valahol él.
Jól hallom én, amint
suhog
valami lombos, lassú
szél.
Jól hallom én, valami
forrás,
egy nagy fa odvából
ered,
bukdosnak benne
föl-le, föl-le
fekete éger levelek.
Van valahol,
van valahol,
valami lassú tó.
Bukdosnak benne
föl-le, föl-le
korsók, millió,
millió.
Akár galambok szárnya
néhol
csobban az égen –
bugyborékol
a korsók szájától a
tó.
Jól hallom én, mint
egyre másra,
galambok szomjas
szárnycsapása,
tíz emelet
magasban az
önkívület,
testből szakadt szív
csobbanása –
Én itt cserép-esőben
ázom.
S mérem a
véraláfutáson,
korsónak melyik volna
jó.
És drótozom, és drót
a drótra,
és hallom én, hogy
felcsapódva
csobog, csobog a tó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése