Zelk Zoltán
Föltámadt perc
A márvány-sűrű
hófuvásban
Egy izzó perc zöld
lobbanása
S a hirtelen fény
sátorából
Kilép, kilép egy
tulipánfa.
Egy gyermekszemü
asszony arca,
Egy zápor égő
vitorlája,
Egy kiáltás boldog
rezgése -
Kinyílt, kinyílt a
tulipánfa!
Tizenöt év csattog
fölöttem,
Egy föltámadt perc
szárnycsapása,
Tizenöt tél
hóviharában
Forog, forog egy
tulipánfa.
*
Téli falevél
Itt lengek, ringok
még a fán.
Olykor még nap is süt
reám.
Ha szél fúj,
meg-megremegek
s testvéreim, a
levelek
búsan repülnek már
tova
és vissza nem térnek
soha.
Már itt a tél, már
itt a köd
s tán hó szitál a
hegy fölött,
de: még az ágon
lengek én,
magányosan, mint a
remény…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése