Káli László - Mint egy koldus,...

Káli László

Mint egy koldus,.....

Mint egy koldus, úgy állok itt… Rakosgatom
elém vetett emlékek morzsáit. S szól egy dal
valahol meghal a remény… Könny pereg valaki
szemén. Halk sóhaj száll fel az égig… Rég elhalt
már a dal, s én leülök kiterített árnyékom alá.

Mint egy részeg, a templomban… ha felébreszt
éjféli orgonaszó, s rátekint réveteg a Megváltó.
Úgy nézek Rád, és Te is úgy nézz majd rám!
Adj feloldozást, vagy csak légy velem belátó,
hisz túl sokat kértem, de már beérem a Mindennel talán.

Mint egy szobor, kinn a téren… Oly egyedül,
olyan híven várlak régen. Mint galambok a szobor
kezébe, repülj hozzám, lelked tedd, lelkem helyébe.
Hulljon le, törjön szét, a márvány hidege csókod
tüzétől. S emelj az égbe galambunk hófehér szárnyán.