György Viktória Klára
Fohász
Istenem,
tégy csodát
bensőm rejtekét töltsd meg,
ragadj meg végtelen erőddel,
mert szívem megszakad,
lezuhan, mint egy kő darab.
Felébredni akarok egy képzeld világból,
adj vizet a fellegek tavából,
had oltsam szomjam ne lásd, hogy szenvedek,
láthatatlan karjaid védjenek.
Csillagport hints le rám
álmom nyugodt legyen,
kínom hangjait többé ne halld,
ölelj féltőn, fogd kezem.
Üzend meg a végtelen bársonyán át,
hol lelem lelkem szentélyébe
a rést, időm falát.
tégy csodát
bensőm rejtekét töltsd meg,
ragadj meg végtelen erőddel,
mert szívem megszakad,
lezuhan, mint egy kő darab.
Felébredni akarok egy képzeld világból,
adj vizet a fellegek tavából,
had oltsam szomjam ne lásd, hogy szenvedek,
láthatatlan karjaid védjenek.
Csillagport hints le rám
álmom nyugodt legyen,
kínom hangjait többé ne halld,
ölelj féltőn, fogd kezem.
Üzend meg a végtelen bársonyán át,
hol lelem lelkem szentélyébe
a rést, időm falát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése