P. Pálffy Julianna - Reménytelen

P. Pálffy Julianna

Reménytelen

amikor hangtalan
imákat vasalsz
gyűrt gondolatok
ráncába rekedt
szavak kacatjára
és lom-rímekkel
bíbelődsz vers-szedet
kikattant ritmusára
tesz rád a sötét is
s eltévedt kuvik kiált
megtépett lelked
karcosra sikált
csorba porcelán
levegőbe markolsz
valahol kattan a zár
szorít a tüskés bilincs
fárad a véred
s göröngybe alvad
mikor
kezedhez ér egy
seholsincs kilincs

elsózott
reggelek
fohász-fénye
meddő
csend-mélyek
koldus
reménye

papírgalacsinokból él