N. Horváth Péter
Örökségem
Lesz, mikor nem tudok
róla már semmit,
csupán a gondolatot.
Ő volt, aki ebből a
világból elvitt,
és aki visszahozott.
Többre találni a
megnevezettnél
mindenki birtokán
túl,
megtudva, két szemem
födelén elfér
ragyogni páratlanul.
Magasan befelé nézni
a csúcsról
mindenre figyelmesen,
elhagyva, mit a vágy
magával hurcol
bélyegül az életen.
Újra kitűzve a
kezdeti pontot
befogad, s befogadom,
öröktől örökölt
koronát hordva,
uralmam önuralom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése