Zsiga Lajos - Csitulj te ...(!)

Zsiga Lajos

csitulj te…(!) 

sírnak az ereszen
az egyre fogyó jégcsapok
határ meztelen testén
hófehér foltok

mint rongyait megtépett vándor
rohan az éj
a sáros utakon

vidd magaddal kifosztott álmom
hogy ne találja itt a hajnal
a koldus holnapom
de ha feltéped sebeim
megmutatom mogorva arcom
s teleüvöltöm a teret
hogy a vér is megfagyjon
mint az idő rabja
perceket széttépem magamon
megdermed leheletem
a macskaköves utakon

hiába kapaszkodnak
az útszéli lombtalan fakarmok
nem érik el lelkem
ki táncolva repül a részeg álmokon
a bontatlan hajnal derengő
homlokán mint magányos Robinson

csitulj te vadóc
bújj belém vissza
megtanulhatnád már végre
magadtól nem mész semmire.