L. Horváth Zsuzsanna
Június
Illatfelhőbe
burkolózó napok,
dús pompával tobzódó
virágok
búcsúztatják fénylő
májusom.
A trónjára lépő
júniusi Nap
bodzák édes tányérján
ott ragad,
míg körüldongja a
mézgyűjtő had.
Vadrózsa bokron, mint
pillangók
sorjáznak a rózsás
szirmok,
bársonyukon lágy fény
ragyog.
Felhő-csipkét lebbent
az égre
fürge szél, míg
akácok fehére
olvad smaragdok
hullámzó tengerébe.
Ott fenn még sejlik a
Holdnak arca
de ezüst fényét a
Napnak adta,
egyre sápad, már nem
ragyog.
Füvek kecses kalásza
bólogat
búzavirágok kéklő
bokrainak
s lepkék röpte
mosolyogtat.
Június egén kigyúló
fény
tükröződik pipacsok
selymén,
lángot lobbant szemem
íriszén.
*
Júniusi fény
Még holdezüst harmat
csillog az álmodó
kerten,
de már madárdal zeng
és fénytől harsog a
reggel.
Smaragd színt öltött
a fű
és vörösen izzik a
rózsa,
illatát szédülten ontja
szűzi jázmin s lila
viola.
Aranytüzü júniusi
reggelen
kéklőn feszül
felettünk az ég,
minden felhőt
elsöpört a szél.
Felragyog végre a
lángszínű Nap,
mint szívekben a
hunyó remény,
hogy mégis visszatér
a fény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése