Nagy Csaba /Gyémánt/ - Adj

Nagy Csaba /Gyémánt/

Adj

Átjárt a szél,
csókjaid tüze,
szerelmed lángja,
barnás-zöld szemed
csendes mezőjének
csodás csillogása.

Bennünk nevetett
e cézári június
ömlő,
naptalan napjának
tiszta fénye,
bennünk
szólt
a hallhatatlan szó,
te jöttél el
s
lágy szellőként
selymed érintett.

Adj még mosolyt,
nyújtsd
felém még
láztól égő kezed.