Pataki Glica
Drága fecském merre
szállsz?
/részlet/
A boldogságos életem,
júniusban kezdődött a nyári szünidővel. Az erős fából készült zöld ajtó
kitárult előttem és beengedett. A hosszú, fehér folyosókat trófeák díszítették.
Régi rajzok,- keretben- a falakon a vadászokat csúfolta. A szalonban az ajtók
fölött vaddisznó fejek tátották ki szájukat, és rettegett agyaraikat mutatták.
A fehér kandalló fölött, egy lélektelen sas terpeszti szárnyait repülésre.
Méregzöld szemes kályha alussza nyári álmát. A reggeli napfény nyugszik az
agancsokból készült díszes csilláron. Az üveg vitrinekben az erdő kincsei
láthatók. Mintegy Múzeum, olyan az egész épület. A nagyszobában van az öregúr
birodalma! Valamikor a vadászatok, és az autó mobilok vezetése töltötték ki az
életét. A falon ott néz üvegszemével Gyuri az őzbak, preparált feje. Érmes
trófeák, és őz agancsok sokasága, vadkan társaságában. A ház ura a háborút
követően, biztos helyre "varázsolta" el a míves golyós fegyverét.
Eszébe nem volt beszolgáltatni, hűséges társát. A vagyonából a siralmas
állapotban lévő kastélyra egy frankot sem költött, ám a Kápolnára igen!
Az öregúr valamit megértett az idők szavából, és vezekelt a múltban leölt állatok lelkéért…
A petróleumszagú, rozzant épület hozzátartozott az erdőéletéhez. A hatalmas padláson a bagoly lakott, és ott huhogott kedvére a csillagos éjszakákban. A hajópadlós szobákban az egerek szaladtak a dolguk után, mert az mindig adódott. Folyosón, a szarvas koponyákra épített fészekben a füsti fecskék nevelték fiókáikat. A ház megtelt élettel a hosszú csendes, és magányos tél után. Akkoriban az emberek falvaitól távol esett ez a csodákkal telepakolt ház. Mert nékem az életre kelt mesék világát nyújtotta! Nem érdekelt minket, gyerekeket a felnőttek rohanós napjaik. Mentünk a patakra és gátakat építettünk. Máskor pedig a Világos hegyre szaladtunk föl, hogy megsimogassuk az arra bóklászó bárányfelhőket. Esti órákban az erdőt jártuk őzet, szarvast, vadat látni.
Az öregúr valamit megértett az idők szavából, és vezekelt a múltban leölt állatok lelkéért…
A petróleumszagú, rozzant épület hozzátartozott az erdőéletéhez. A hatalmas padláson a bagoly lakott, és ott huhogott kedvére a csillagos éjszakákban. A hajópadlós szobákban az egerek szaladtak a dolguk után, mert az mindig adódott. Folyosón, a szarvas koponyákra épített fészekben a füsti fecskék nevelték fiókáikat. A ház megtelt élettel a hosszú csendes, és magányos tél után. Akkoriban az emberek falvaitól távol esett ez a csodákkal telepakolt ház. Mert nékem az életre kelt mesék világát nyújtotta! Nem érdekelt minket, gyerekeket a felnőttek rohanós napjaik. Mentünk a patakra és gátakat építettünk. Máskor pedig a Világos hegyre szaladtunk föl, hogy megsimogassuk az arra bóklászó bárányfelhőket. Esti órákban az erdőt jártuk őzet, szarvast, vadat látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése