Babits Mihály - (Ó, milyen lélekitta selymet ...)

Babits Mihály

(Ó, milyen lélekitta selymet ...)

Ó milyen lélekitta selymet
emléktől sűrü-balzsamost
kell lelkem ablakodra most
szavak szögével megszögelned

feszessen hogy világ viharja
fel ne kaphassa s oly sürűen
hogy ami benn van, védje hűen
s ami kívül van eltakarja.

Selymem, selymem, lehetne selymem
magamból szőve mint bogár
de hol a szó, - mert tépni kár
szögnek, tépetlen megszögelnem

s mégis szorítva, hol a szó
kemény mint régi stoikusnak
szavai s mint beteg bucsusnak
bízó imája, puha, jó?