Bodó Csiba Gizella - Madarakról

Bodó Csiba Gizella

Madarakról

Faragnom kellene rímeket,
zengeni szép szavakat,
de ezt nem így küldi az ihlet-adó,
hiszen a rímek, maguk a madarak.
Világ legkisebbje apró kolibri,
vagy méteres szárnyakkal
levegőn terülő sasok,
végtelenek szabad szárnyasai
tiszteletre méltón hatalmasok.
Tavasz-fordulón hazatérő frakkos
nem bálból - végtelen hosszú utatok,
egy-két hónap s már fiaitok festik
égre, mutatványos gyakorlatotok,
hogy hívó levelet sem várva
a gólyákkal újra meleg partokra induljatok.
Reggelt ébresztő sárgarigók
forgatja torkotok az arany-rögöt,
minden elnémul szép hajnalokon
ha zenétek világra-szüli örömötök.
Ettől a gerlék is szerelemre gyúlnak,
egymást nézik a villany-drótokon,
s ők tudják szerelmi vallomásuk
hogyan fut tovább búgón-hódolón.
Friss fűre rebbenő fekete rigó,
s nád felől érkező pihés poszáta
Mindnyájatok drága égi ajándék
magasabb dimenziók küldött románca.