Lelkes Miklós
Nyírfák
A tündér fényen
átszökő haját
csókolta vágyó csendű némaság,
s megállt fekete titkú fák alatt
fehér idő: öröklét-pillanat.
csókolta vágyó csendű némaság,
s megállt fekete titkú fák alatt
fehér idő: öröklét-pillanat.
Készült a csillag
esti égre fenn,
s fehér fehérnek mesélt kedvesen,
felhő a fáknak, s alkony ragyogott
váró sötétnek arany holnapot.
s fehér fehérnek mesélt kedvesen,
felhő a fáknak, s alkony ragyogott
váró sötétnek arany holnapot.
Eljött a hold. E
furcsa arcú hold
gyermekkorom tűnődő társa volt.
Nyújtózkodtak mind a kíváncsi fák
látni hűvös-bűvös fehér csodát.
gyermekkorom tűnődő társa volt.
Nyújtózkodtak mind a kíváncsi fák
látni hűvös-bűvös fehér csodát.
Ösvény futott, a
múltnak átadott.
Derengő ágak csendje hallgatott,
s rajta csillagok villantottak át
égi jelként királyi koronát.
Derengő ágak csendje hallgatott,
s rajta csillagok villantottak át
égi jelként királyi koronát.
Ösvény futott
elmúlásba velem
nyirfaerdőcske szélén: életem,
de mosolyogtam. Tudtam: ittmarad
szépség-fehér öröklét-pillanat.
nyirfaerdőcske szélén: életem,
de mosolyogtam. Tudtam: ittmarad
szépség-fehér öröklét-pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése