Tompa Mihály - Nyárban

Tompa Mihály

Nyárban

Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.
Várjatok még, hadd viselje
A jó föld a koronát;
Melyet úgy is munkadíjul
Az embernek odaád.

Hegyek, halmok tája zöldül
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.
Bő szüret lesz, széled a bú...
A borsajtó csikorog;
Harsány zajtól riadoznak
A tetők, a hegysorok.

Ami síkon s bércen terme:
Légy okos, hív sáfár benne!
Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,
Új borod új tömlőbe szűrd!
Balgatag, ki többre vágyik,
Mikor napról napra van;
Övéinek mikor élhet
Békességben, boldogan!

Ha megtisztel a barátság:
Asztalod terítve lássák;
Hozz fel ót, és hozz fel újat,
Jó, ha a szív felvidulhat!
Mikor úgy el van borulva,
Mikor rajta annyi seb...
Nyájas órák örömében
Bája gyógyul s csendesebb!

Zivatarban, vak setétben
Elkésett a szerencsétlen!
Nyomor, éhség gyötri, - fázik...
Alig érhet már a házig;
Küszöbödnél, köntöséről
Rázogatván a havat:
Ha félénken bekopogtat,
Nyájasan mondd, hogy: szabad!

Ültesd melléd a melegre,
Míg ki-enged teste, lelke...
Bizalomra, szóra nyerd meg,
S ha elaludt már a gyermek,
Sebhelyét mutatva, - s híven
Beszélvén sok bősz csatát:
Szeld meg neki kenyeredet,
S töltsed színig poharát!