Válóczy Szilvia
Magányos
szíveknek...és magamnak
Ne szomorkodj, az
élet elnyűhetetlen szépségei mind ott lapulnak a tenyeredben. Nézd csak meg,
amikor egy csepp eső éri puha bőröd, s időtálló barázdáidban hogyan csorog
végig az éltető frissesség. És milyen hideg... Szinte beleborzongsz, annyira
élvezed, ahogy az az apró csoda épp a Te lelked kényezteti. Önmaga szépségében
is varázslatos, üdén tiszta, átlátszó, mint az őszinte szív. És a Tiéd. Csak a
Tiéd. Ahogyan szívedben az a szerelem is, ami nem hagy el sohasem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése